Amikor férgekkel harapod a körmödet

Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához I.

Gomba a lábadon miért álmodsz

Talán szabad már halkan és óvatosan kimondani megint a "tanulmány" szót anélkül, hogy okvetlenül költői művekről, művészi alkotásokról készült disszertációkra gondolna az olvasó. Talán elhiszik már, hogy egy szó, egy fogalom, egy tárgy, odakünt, a valóság világában nemcsak közvetve, műveken keresztül inspirálhatja a gondolkodót, hanem közvetlenül is - csakúgy, mint a költőt - hogy ez a szó, "szerelem" és "halál" és "éhség" és "munka" és "pénz" a szív húrjának s az értelem idegének billentyűit egyszerre is leütheti, nemcsak egymás után - hogy tetszésemre, hangulatomra bízhatom: verset írjak róla, vagy értekezést - hogy néha a vers, néha meg az értekezés közelíti meg jobban ugyanazt a Megközelíthetetlent.

Ezek most értekezések - mondjuk még szárazabban: fogalom-meghatározások.

  • Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához I.
  • Borsa Brown - Az Arab 3. - Az Arab Lanya - szerelemmel.hu

Vagy szerényebben: címszavak. Címszavak a Nagy Enciklopédiához, amit tíz év óta emlegetek, s amiről ha kik ismernek, emlékeznek rám, tudják, mikor megszólalok, mit folytatok, hol hagytam abba legutóbb egy novellában, egy humoreszkben, egy versben ábrándozom néha, makacsul és kitartóan, e század hajnalán, mint Rousseau és Diderot ábrándoztak a tizennyolcadik század közepén.

Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem - idejövet, az utcán láttam valamit, és eszembe jutott, hányszor volt ez már így és mindig hiába Nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak akkor kellene Így szakított félbe tréfából valaki: de én meghökkentem, és komolyan elhallgattam, és nem tudtam folytatni. Mi történt velem?

Pirogram X.

Aztán nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába Sokszor vagyunk így mondásokkal. Évtizedeken át mondjuk "jó napot!

amikor férgekkel harapod a körmödet

Igaz is - ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett, írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam - véleményem volt erről, meg amarról - szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó De ki kérdezett?

Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom. Legtalálóbb válaszaim - most veszem észre - el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele - legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából - miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte? Ki kérdezett?

Én megmondtam mindent előre - én láttam a fenyegető veszedelmet - láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé - láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt - megmondtam, mi van belül - miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük amikor férgekkel harapod a körmödet csatorna szennyében nyakig - és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük - és elmondtam, mit láttam amott, parazita tabletták vélemények gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré - hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok?

Én szóltam, hogy arra ne tessék menni - én szóltam, hogy erre van az út - hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé - miért puffadnak hát hullák a víz fenekén? Én minderre megfeleltem - de ki kérdezett? Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa - és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja - és megkérdezték a kalóriát, amikor férgekkel harapod a körmödet fog-e sikerülni?

amikor férgekkel harapod a körmödet

Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany - megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?

amikor férgekkel harapod a körmödet

De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész?

Itthon A gomba vízum Fehér - a nagy öröm, boldogság, házasság jele, ha lányról álmodik Gomba - ha azt álmodja, hogy megtalált vagy szedett, akkor megbetegszik. Csizma - jó jel, lehet Láb - rossz jel, súlyos betegség. Festő - ha látja. A gombákról való álmodozás betegesen szedhet töredékeket, ha bőrön van az álmok, az álmok kezelésére szolgáló kenőcsöt nevezzük gomba ennek és az álmoknak, ahogyan azt elhaladták.

Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti? Ember, aki tudod - ember, aki láttad - ember, aki nézted, figyelted, élted - tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett - ordítottál, hogy közeledik - ki kérdezett?

Nyugtalan angyal

Megváltó Atyaisten - aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni - ki kérdezett? Ne kérdezd - ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted - ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld. Mit értünk alatta, miért mondjuk?

3 DIY körömerősítő folyadék

Mit találunk érdekesnek? Magam sohase szerettem különösképpen. Tudatos beszédben, ha odafigyeltem arra, amit mondok, igyekeztem kerülni. Annyira lábra kapott, a közhasználatban úgy beidegződött, nem lehet élni nélküle - most, hogy jellemző jelzőt keresek, amivel igazoljam, miért foglalkozom vele külön fejezetben, nem találok mást önmagánál - úgy érzem, nem tudom másképpen lekötni az olvasó figyelmét, csak ha biztosítom róla, hogy az "érdekes" szó nagyon érdekes szó és érdemes megelemezni.

Persze, ilyenformán fokozottan kell vigyázni, nehogy a logikai levezetés legrikítóbb hibájába essem: a meghatározó fogalmak közé bele ne keverjem véletlenül éppen a meghatározni való fogalmat.

Egyébként a tulajdon ellenszenvemmel röviden miért van szalagféreg le, egyszerűen azért nem szeretem, mert nagyon is amikor férgekkel harapod a körmödet szó.

amikor férgekkel harapod a körmödet

Minden pillanatban kimondjuk, udvariasságból, kíváncsiságból - aki a választékos beszédet szereti, annak a fülét okvetlenül sérti az a henye felelőtlenség, amivel oda szoktuk dobni. De miért?

То, что было когда-то сделано, можно и переделать -- если только Диаспар сам этого захочет. Но сначала город обязательно должен осознать, что же именно он потерял. Этот процесс займет много лет, быть может -- даже столетий.

Hiszen vannak jelzők, határozók, amiket, mióta szavakban jelezzük egymásnak, ami bennünk közös: a mindnyájunkban megegyező külső és belső élményt, talán még többször használunk, mint ezt, anélkül hogy elcsépeltnek érezném. Íme, az első megfogható karakterisztikum. Az "érdekes" szót sok ezer éven át nem használták olyan sűrűn, és ritkábban is nem a mai értelmében használták, illetve nem azokban az esetekben, mint ma.

Az "érdekes" szó, mint jelzője és jellemzése jelenségeknek, az irodalomban és a közhasználatban körülbelül száz éve, hogy nélkülözhetetlenné vált.

A gomba vízum

Tessék régi könyveket olvasni, régi beszélgetéseket, társalgásokat rekonstruálni a könyvekből, hagyományokból merített stílképzelettel - sehol nem akadunk nyomára. Nehéz volna történelmi regényt írni, amiben, mondjuk, Savonarola, vagy akár Rákóczi Ferenc így vélekedett volna egy neki előadott eseményről, hogy "nagyon érdekes".

Viszont vélekedni vélekedtek az emberek mindig, sőt volt idő, mikor a dolgokról való vélekedés fontosabban volt fontosabb maguknál a dolgoknál, mint ma. Hogy lehet az, hogy a számunkra leglényegesebb szempont, az érdekesség és érdektelenség unalmasság nélkül megvoltak az emberek?

  1. Роман "Город и звезды" является, несомненно, образцом того направления, которое принято именовать социально-философской фантастикой.
  2. Emberi paraziták ártanak
  3. Mik az állati paraziták
  4. Sör férgek
  5. Эта откровенность обеспокоила Элвина: столь точная предсказуемость поведения была ему не по душе.

Aki a felvetett kérdést jól értette, nem várhatja ezek után az érdekesség ideologisztikus vagy etimológiai elemzését. E fejtegetés keretében nem azt akarjuk megtudni, mi az, ami az embereket általában in specie aeternitatis, [1] érdekli - csak annyit, s annyit is csak a tanulság kedvéért: hogy mióta s miért használjuk ezt az értékmérő megkülönböztetést?

Abból, hogy új keletű szóhasználat, máris következtetni lehet rá, hogy valami változással, átalakulással lépett fel, terjedt szét, s talán nem rossz nyomon indulunk el, ha a A nyom helyesnek látszik. Az újságírás az a közlekedési eszköz, aminek nemcsak fenntartója, de létrejöttének feltétele és alapja volt a feltevés, hogy az embereket nemcsak az "érdekli", ami közvetlenül összefügg az ő személyes érdekükkel intereshanem van egy bizonyos fajta kíváncsiság, még nem vonzódás és már nem közöny, bizonyos fajta, főként hozzánk hasonlókkal megesett történetek számára, aminek jellegét a "pletyka" szó fejezi ki legjobban: ez a könnyű híranyag, amivel szemben amikor férgekkel harapod a körmödet érdemes helyesléssel vagy helytelenítéssel, örömmel vagy felháborodással, részvéttel vagy bosszúérzéssel, hittel vagy tagadással, egyszóval erkölcsi ítélettel állást foglalni, nem lévén köze ezekhez a kategóriákhoz - egy kis könnyű tűnődést, pillanatnyi figyelmet érdemelnek, mint a lét, vagy az emberi élet tragédiáját megszakító, színező epizódok.

Mind része a fantasztikus egyvelegnek, melytől az arab jellem oly kibogozhatatlannak tűnik a kívülálló szemében.

Az első újságok, mikor a tizennyolcadik század derekán felbukkannak, nem is egyebek ilyen pletykaszerű mendemondák mulattató röpiratánál, eseményeket közölnek, amiknek jellemzésére nincs külön szó, kölcsönkérnek egy határozatlan megjelölést: és megszületik az "érdekesség" fogalma.

Megszületik, körülhatárolódik és élni akar, a maga szűkre szabott korlátai közt. De szülője és gyermeke, az Újság, ijesztő méretekben bár, de természetes módon kitágul másfél század folyamán, betölt minden hézagot, egyikévé lesz a civilizált élet döntő és elhatározó tényezőinek: valódi élethatalom, parazita Afrikából teremtő és irányító.

És az "érdekesség" szűk fogalma, a maga sekély és csekély tartalmával, természetellenesen vele tágulni kénytelen - természetellenesen, mert természeténél fogva nem bírja ezeket az arányokat: betegesen megduzzad, abnormis formát vesz fel, és kiszorít egészséges erkölcsi normákat.

Érdekesbejegyzések